Takács Miklós István - A Győrben oktató történelemtanár munkáját ismerték el

– Tanári pályája szinte egész teljességben Győr–Moson Sopron vármegyéhez köti. Miért választotta ezt a pályát Takács Miklós István? 
– Nem pedagógus pályára készültem. Római katolikus pap szerettem volna lenni. Családom mélyen vallásos katolikus család, édesanyám nap mint nap megéli hitét és a szocializmusban lévő üldöztetéseink ellenére is derűs, szerető családban nőttem fel. Példaképem Turner Kálmán rábapordányi plébános úr volt, aki a krisztusi szeretetet plántálta szívembe. Öröm volt számomra hittanórákra járni és a templomban ministrálni. Két tanító nénimnek, Bertha Jánosnénak és Rostás Gábornénak rengeteget köszönhetek. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban kiváló pedagógusok, szerzetesek tanítottak, neveltek. Végül az Isten nem papi szolgálatra hívott, hanem ezen szolgálathoz legközelebb eső lélekben és szellemben levő tevékenységre a tanításra. Vonzott a tudás átadása, a szellem napvilága annak a missziónak a tudata, mely a mai napig is a szívemben él. 

– Múzeológusként is tevékenykedett. Milyen feladatokat végzett? 

– V. Szalontai Judit, a Nívó-Díjas múzeumteremtő szakember hívott a Csornai Néprajzi Múzeumba, hogy másodállásban segítsem munkáját. Könyvtárrendezéssel és tárlatrendezéssel foglalkoztam, valamint tanulmányoztam a Rábaköz néprajzát, szellemi és tárgyi emlékeit. A premontrei tudós szerzetesek munkássága is lenyűgözött, akik képesek voltak apátságot teremteni és a szellemi- lelki értékeket közvetíteni. 

• Innovációs tevékenység
• Kiadványok, folyóiratok
• Tanítás, nevelés

– Szakmai tevékenységének és nevelői-oktatói ambícióinak köszönhetően Sopronnémeti, Zsebeháza, Szil és Páli társult önkormányzatok 28 évesen megválasztották az akkori megye legfiatalabb igazgatójaként a Körzeti Általános Iskola Szil igazgatójának. Hogy gondol vissza ezekre az időkre? 

– Tanári pályámat Dörben képesítés nélküli nevelőként kezdtem. / nagyapám meghurcoltatása miatt és az egyház iránti elkötelezettségem okán nem találtattam méltónak arra, hogy nappalira felvegyenek magyar-történelem szakra/ Magyar-népművelő szakon levelező tagozaton munka mellett tanultam./ Ma is szeretettel gondolok döri kollégáimra és tanítványaimra. Összevont tanuló csoportokban folyt a nevelő-oktató munka. Rengeteget hospitáltam, hogy elsajátíthassam a tantárgyi specifikumokat és a nevelő oktató munka fortélyait. Varga Lászlóné és Hencz Jánosné tanítók rengeteget segítettek nekem a gyermeki lélek megértésében és a tudás átadásában. 18 évesen 32 tanulót bíztak rám, 1-4 osztályosok voltak a napköziben. Olyanok voltunk, mint egy nagy család! 5 év után szakmai fejlődésemet is szem előtt tartva Bősárkányba kerültem, ahol szakmai kiteljesedésem tovább folytatódott, hiszen párhuzamos osztályokban taníthattam magyart és történelmet. Kollégáim bíztak bennem, hiszen delegáltak a közalkalmazotti tanácsba és az iskolaszék testületébe is. Fiatalon pályáztam küldetéstudattól vezérelve igazgatói pozícióba. Ugyanis a fülembe csengett a pannonhalmi mondás:” Az ország oszlopai lesztek” A rendszerváltás utáni idők, demokratikus, történelmi idők voltak számomra, miszerint pedagógiai értékrendemet, lelkesedésemet, tudásomat egy nevelőtestület és négy falu lakóinak és tanulóinak szolgálatába állíthattam. Folyamatosan a jogszabályokat tanulmányoztam és azon gondolkodtam és dolgoztam, hogyan lehetne minden jobb a tanuló ifjúság és a kollégáim számára. Iskola igazgatóként szimbolikusan „Árnyas fa” szerettem volna lenni, hogy mindenki ki tudjon teljesedni a tanulásban és a pedagógiai munkában. Kiváló és felkészült településvezetőkkel dolgozhattam együtt, akik számára szintén a közösség java volt a legfontosabb. Bognár Sándor, Németh János, Perlaky Sándor, Póczik András vezetők a megoldások és a jövő emberi voltak. Jó volt velük együtt dolgozni. Számítógépes terem, sikeres iskolabusz-pályázat, komplex közoktatási körzet, együttműködés az óvodákkal-, Cigány Kisebbségi Önkormányzattal, -Máltai Szeretet Szolgálattal, számos sikeres tanulmányi verseny fémjelezte a vezetőkkel, kollégáimmal és a tanulókkal való közös munkánkat.

– Az Apáczai Kiadó szakreferenseként és értékesítési igazgatójaként elévülhetetlen érdemei vannak a vármegye pedagógiai innovációjában. Milyen innovációkról van szó? 

– Esztergályos Jenő Apáczai Kiadó igazgatója és tulajdonosa hívott meg Szőcs Tibor hegyeshalmi igazgató javaslatára szakreferensnek Magyarország egyik legismertebb tankönyv kiadójához. Kezdetben értékestéssel, PR tevékenységgel, marketinggel foglalkoztam. Tevékenységünk szélesítésében élenjáró volt az a gondolat, hogy azon tanítókat, tanárokat segítsük, akikkel együtt dolgozunk a tankönyv megrendelésekben és profitunk egy részét fordítsuk vissza az iskolai közösségek számára. Együttműködésünk nem állt meg az iskoláknál. Pedagógiai Intézettel is együttműködtünk és a Tanítóképző Főiskolával ,valamint az Öveges Kálmán Gyakorló Általános iskolával.. Akkreditált továbbképzéseket szerveztünk pedagógusok számára és bevontuk őket a tananyagfejlesztésekbe. Interaktív tankönyveket alkottunk. Versenyeket szerveztünk pedagógusok és tanulók számára és szponzoráltunk is. Módszertani folyóiratunk Tanítás-tanulás segítette a kollégákat napi gyakorlati munkájukban. Szivárvány folyóiratunk a tanulók játékos ismeretszerzését segítette. Díjakat adtunk ki megbecsülve a tanítók és tanárok pedagógiai munkáját. 

Takács Miklós István– A tanítás számomra önmegvalósítás

– A Győri SZC Gábor László Építő-és Faipari Szakképző Iskola Szabóky Adolf Szakiskolai Intézményegységében megyebeli sajátos nevelésű fiatalokat nevel és oktat. Miről szól ez a munka, kikkel foglalkozik, milyen tapasztalatokat szerzett? 

– Nehéz, emberpróbáló pedagógiai tevékenység nevelni, oktatni SNI-s fiatalokat. Azonban nap mint nap úgy nevelni, oktatni, szocializálni, hogy a közjó részére és a társadalom javára tevékenykedik az ember feledteti a nehézségeket. Számomra a tanítás az önmegvalósítás egyik dimenziója. Magyart, kommunikációt történelmet és állampolgári ismereteket oktatok és osztályfőnökként is tevékenykedem. 

– Alkotó tevékenységére jellemző, hogy az elmúlt két évben Győr város kultúráját és művészetét, és oktatását, hitéletét és nemzetiségeit is bemutató könyveket írt és szerkesztett. Melyek voltak ezek a könyvek, ki tudna emelni párat? 

– A Hitélet Győrben és a Nemzetiségek Győrben életem egyik szép stációja, hiszen leírhattuk szerzőtársaimmal, bemutathattuk azokat a fantasztikus lelki és szellemi, nemzetiségi értékeket, melyektől Győr városa az egyik legélhetőbb magyar város. Én városom Győr című könyvünk létrehozását erkölcsi kötelezettségemnek éreztem. A számos kulturális érték, művészi teljesítmény látásmódomat, értékrendemet tükrözi, miközben vallomások is megjelennek városunk Győr szeretetéről, értékei bemutatásáról. 

– Mit gondol a mai fiatalságról? Vannak rejtett tehetségek? 

– Nem könnyű a ma fiatalságának. Számos problémával kell megküzdeniük. Értékvesztett világunkban kevés az igazi „lámpás” az útmutató fény. Azok a pedagógusegyéniségek, akik utat mutatnak, bátrakat- és felelősségteljes fiatalokat nevelnek egyre fogyatkoznak. Minden ember tehetséges valamiben: a társadalom és a pedagógusok felelőssége, hogy azonosítsák a tehetséget és segítsék, kibontakoztassák. 

– Milyen tervei, céljai vannak a közeljövőben? 

– Szeretnék egy munkafüzetet létrehozni tanítványaim részére kollégáimmal együttműködve. Pályaorientációs-, szövegértési -és életvezetési-, valamint fenntarthatósági kompetenciáikat szeretném fejleszteni. A Széchenyi Egyetem Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudományi Karának oktatóit is szeretném bevonni az alkotó folyamatba.